Az iskola csengője fülsértően végigharsog a folyosókon, a legtöbb diák szinte menekülve ront ki a termekből, hogy a szekrénysornál megállva előhalászhassák a cuccaikat, miközben barátaikkal a legújabb pletykákat tárgyalják meg. Két fehér blúzos, fekete-kék kockás szoknyát viselő lány osztogatja a promósütiket, szórólapokat, és a színes kitűzőket, az összesen a piros „Szavazz Ninára” felirattal. Diákról diákra járkálnak a szekrénysorok között végig a folyosón. A süteménynek sikere van, de a többi a legtöbb embert hidegen hagyja.
- Sziasztok! – mondják szinte egyszerre, kedvesen mosolyogva és megpróbálnak átadni a szekrényeknél álló két lánynak egy-egy kis pakkot.
- Köszi, de én nem kérek – válaszolja a csokibarnahajú, Haydee, miközben bepakolja a könyveit a szekrénybe.
- Akkor majd én! – feleli a barátnője és kiveszi a két süteményt, a többivel nem is foglalkozik. A két osztogató már szóra nyitná a száját, de látják, hogy senki sem figyel rájuk, így egy durcás fejcsóválással és káromkodások mormogásával otthagyják őket.
- Ag! - szól rá a másik.
- Igen? – fordul barátnője felé teli szájjal. Az egyik süteményt már el is tüntette.
- Nőies… Na, holnap írunk matekból vagy majd csak jövő héten?
- Ne aggódj már ezen! – legyint Ag. – Mondjuk, én amúgy sem jövök holnap… – vigyorodik el.
- Miért is? – kérdezi felvont szemöldökkel barátnője.
Erre Ag heves műköhögésbe fog. – Hallod nem, nagyon beteg vagyok, orvoshoz kell mennem.
- Ha erőltetetten köhögsz kettőt, nem hiszem, hogy az orvos el fogja hinni.
- Vannak módszereim, nyugi!
- Öhm… oké! – emeli fel védekezően a kezét barátnője mosolyogva. – Nem akarom tudni a részleteket.
- Ahj, Haydee ne legyél már ennyire maradi, élj egy kicsit! – rázza meg a lány karját Ag, majd kiskutya szemekkel néz rá.
- Nem is vagyok maradi csak… szeretnék bejutni egy jó egyetemre… - kezdené magyarázni, de abba is hagyja, a barátnője színpadiasan unott fejét látva.
- Igen, és a diploma előtt interjút készítesz egy gazdag milliárdossal, aki első látásra beléd szeret. Zaklat, közben lediplomázol, és rájössz, hogy szexmániás, de szeret téged, ezért összeházasodtok, majd nyálasan romantikus életet éltek, úszva a pénzben – magyarázza összefont karokkal Ag, miközben folyamatosan a plafont pásztázza.
- Nem akarok a Szürke ötven árnyalatában élni – kéri ki magának azonnal Haydee, miközben dühösen csapja be az ajtót. - Te is tudod, hogy be szeretnék jutni a Columbiára, így nem kell távkapcsolatban lennünk Jesse-vel, és mégis színész tudnék lenni.
- Tudom – válaszolja unottan a barátnője és ő is becsapja a szekrényét, igaz, az ő kezében nincs könyv.
- Sziasztok! – lép oda melléjük egy mogyoróbarna, göndör hajú lány. – Jöttök ma az előkészítőre? Már mindjárt itt a verseny, csak két hét van hátra, de még annyi mindent nem tudunk a globális felmelegedésről. – Folyamatosan hadar, miközben eszeveszetten gesztikulál,
- Hát persze, Amanda – morogja flegmán Ag, csakúgy süt a hangjából a maró gúny. – Figyelj, ott van Nick és Mike, kérdezd meg tőlük is, hogy biztos legyél benne – mutat két beszélgető srác felé, majd enyhén meglöki a kissé túlpörgött lányt.
- Oké, ott találkozunk – mosolyog még hátra, majd tovább is áll a göndörke.
- Komolyan mondom, én egyszer ezt a csajt megfojtom. Az egész lénye csupán boldogság, virágok, és unikornison lovagló tündérek. Az agyamra megy – fordul Haydee felé Ag. – Biztos, hogy nem bírok ki még egy előkészítőt vele, a héten már harmadjára, én nem megyek be.
- Tudom, kicsit fárasztó, főleg órák után, de mindjárt itt a verseny, és ez fontos neki – próbálja védeni a lány, de maga sem tudja teljesen elhinni, amit mond. – Kétségtelen, van egy kifejezetten érdekes személyisége Amandának, kicsit… nagyon pörög.
Ag erre felvonja a szemöldökét. – Na, pont a túlzott pörgése miatt hagyom ki a felkészítőt.
Haydee csak nevetve csóválja meg a fejét, és elindul. – A fizikát azért ne hagyd ki.
- Hülye vagy?! – indul utána a másik lány. Ebben a pillanatban megszólal a csengő is. – Én félek attól a nőtől.
Egy újabb alufólia galacsin repül keresztül a termen, tarkón találva egy szemüveges lányt, aki éppen egy pálcikaembert rajzol a táblára.
- Ki volt ez? – fordul hátra dühösen, de senki sem reagál. Az egész teremben káosz uralkodik, többen ülnek a padokon, legalább három különböző féle zene szól, mindenki kiabál, egy-egy sarokból percenként felhangzik valamilyen káromkodás.
Nyílik az ajtó és belép egy huszonéves férfi, kezében csomó papírral.
- Sziasztok – lép a tanári asztalhoz, és ledobja rá a rengeteg lapot. A táblánál álldogáló lány gyors letörli a művészi emberkét, és a helyére siet, közben a többiek is összeszedelőzködnek, a legtöbbeknek sikerül megtalálnia a helyét.
- A mai felelőnk Haydee, írd fel a házit – pillant mosolyogva a lányra, mire ő lassan felemelkedik, felkapja a füzetét és elindul kifele a tábla felé. Remeg, semmit sem tud az anyagból, egyáltalán nem készült rá, biztosan egyest fog kapni.
Felfirkálja a feladat számát, és lassan elkezdi felírni. Otthon sem jutott vele sokáig, az egyenlet harmadik soránál megakadt, az exponenciális egyenlet sosem ment neki.
- Eddig ment – pillant fel félve a tanárra, aki rosszallóan megcsóválja a fejét.
- Pedig már olyan sokszor gyakoroltuk.
Ebben a pillanatban halk zúgás hallatszik a rádióból, majd egy hangosabb torokköszörülés.
- Figyelem! Figyelem! A mai nap további órái elmaradnak, kérünk mindenkit, hogy haladéktalanul hagyják el az épületet. Ismétlem, a mai tanítás szünetel! – hallatszik a rádióból, majd pár másodperc múlva elhal a halk búgás is.
A teremben zúgolódás támad, senki sem érti, hogy mi történik.
- Mi történt Mr. Thomas? – kiált be az egyik srác, mire a legtöbben a tanár felé fordulnak.
- Én sem tudom, de hallottátok, mehettek haza, Haydee a felelésedet elnapoljuk.
Mindenki beszélgetni kezd, miközben beledobálják a cuccaikat a táskába.
A két lány csendben baktat egymás mellett a járdán, majd Haydee töri meg a csendet.
- Szerinted mi történhetett?
- Nem tudom. De legalább nem lesz holnap suli és te is megúsztad a felelést - vigyorodik el barátnője, miközben vörös haját csavargatja.
- Jó. De ez akkor is fura, mármint érted, azt sem tudjuk miért nincs iskola - hadarja aggodalommal a hangjában a másik lány, miközben eszeveszetten gesztikulál.
- Nem különösebben érdekel - biggyeszti le a száját Ag, közben a fekete körmét piszkálja.
- Nem, tőled nem is vártam el mást.
Hangos, már zavaró szirénázó hangot hallanak. Az autók félrehúzódnak, és egy mentő száguld el az úton, amit két rendőrautó követ.
- Ezek a suli felé mennek – mondja Haydee miközben még mindig a mentőt figyeli, amíg az el nem tűnik szem elől.
- Hagyd már! Túl paranoiás vagy - szólja le Ag és hátradobja a haját, jelezve, hogy hagyják abba ezt a témát. - Na, de én itt letérek!
- Miért is? - kérdez vissza meglepetten a másik, de utána azonnal le is esik neki, elkomorul az arca. - Kivel találkozol már megint?
- Majd meglátod, küldök egy képet - kacsint rá barátnőjére.
- Ahan. Már várom - Hangja közömbös és egy megvető szemforgatás követi. Nem szereti, hogy Agnes szinte havonta cserélgeti a pasijait.
- Na pá! – vigyorog rá a másik, int egyet, és lefordul a sarkon. Haydee fejcsóválva int utána, majd megy tovább egyenesen.
- Szia! – szól bele a zsebéből előhalászott telefonba. – Mi újság?
- Semmi, éppen matekon rohadok. Veled? - mondja a vonal másik végén egy srác.
- Képzeld, valami miatt nincs ma suli. Csinálhatnánk valamit, menjünk mondjuk moziba.
- Jó… De nekem háromig órám van – feleli a fiú.
- Nem baj, akkor találkozzunk a mozinál mondjuk négykor.
- Oké… Amúgy mizu?
A plázában nincs nagy tömeg, szerda délután lévén csak páran lézengnek a mozi előterében. Haydee egy húsz év körüli, barna hajú sráccal sétál kézen fogva, a fiú hóna alatt egy bukósisakkal.
- Mit nézünk? – kérdezi mosolyogva a lány barátja, Jesse.
- Passz – von vállat, miközben a műsort nézegeti. – Azt az új animációs filmet?
- Ne – húzza el a száját a srác. – Inkább azt az új Marvel filmet…
- Légyszi – biggyeszti le az ajkait a lány, miközben kiskutya szemeket mereszt a srácra. Egyszerűen imádja az animációs filmeket.
- Ne már… Folyton csak azokat nézzük… Legyen már néha valami olyan film is, amit én akarok!
Ebben a pillanatban megszólal Haydee telefonja. A lány előhalássza a zsebéből a mobilt.
- Ismeretlen szám – nézi meglepetten a kijelzőt, majd felveszi. – Haló?
- Jó napot! Chris Taylor vagyok a vancouveri rendőrségtől, Haydee Evergreent keresem – mondja monoton hangon egy férfi.
- Igen, én vagyok az – motyogja döbbenten a lány, Jesse közben közelebb húzódik a telefonhoz, hogy jobban hallja.
- Szeretném megkérni, hogy jöjjön be beszélgetni a kapitányságra fél hatra. Megfelel ez így önnek?
- Igen – bólint döbbenten a lány.
- Rendben, köszönöm, akkor ott találkozunk, viszhall! – És már bontja is a vonalat.
- Ki volt az? – kérdezi azonnal Jesse, akinek nem sikerült kiértenie semmit a beszélgetésből.
- Egy pasas, azt mondta, menjek be a rendőrségre „beszélgetni” – feleli, miközben a zsebébe csúsztatja a telefonját.
- Mit csináltál? – kérdezi tőle nevetve a srác, miközben egy puszit ad a lány nyakára.
- Éppen ez az! Semmit, ötletem sincs, hogy mit akarnak – hajol félre Haydee, hogy a srác szemébe tudjon nézni.
- Nem lehet, hogy a hirtelen jött szünetedhez van köze?
- De, lehet…
- Minden esetre megúsztam a mesét. Szerintem menjünk el gyors kajálni, és utána pedig a zsarukhoz. Ha bekaszniznak meg majd járok hozzád a beszélőre – kacsint rá a srác és húzni kezdi egy gyorskajálda felé.
A rendőrség parkolójában három férfi beszélget. Egy nagyobb darab, harmincas raszta egy Harleynak támaszkodva gyújt rá egy cigire, mellette egy másik, huszonéves, szigorú tekintetű pasassal, aki egy Aprilia motor mellett állva cigizik, a harmadik meg Jézus, aki az Audijának támaszkodik, neki is bagó lóg a szájában.
Nagyban röhögnek valamin, amikor behajt Jesse is az ő kis 125-ös Yamaháján melléjük, a derekát szorosan ölelő Haydeevel.
- Sziasztok - köszönnek egyszerre.
- Szép motorok - méri végig a srác a Harleyt meg az Apriliát.
- Hát igen - simít végig a sajátján a raszta, majd lepöccinti a hamut a cigije végéről.
Jesse is előhalász a zsebéből egy dobozt, majd ő is a szájába nyom egy fehér méregbotot.
- Valakinek van tüze? - fordul körbe, mire Jézus odadob neki egy benzingyújtót.
- Kösz - kapja el a srác azonnal, majd meggyújtja a sajátját, majd visszadobja a tulajnak.
- Mit csinálsz itt? - kérdezi tőle a férfi vigyorogva. - Jessekém, csak nem bajba keveredtél?
- Én nem, Haydee - feleli nevetve a srác, majd átkarolja a lány vállát.
- Pedig nem tűnsz amolyan „bűnösnek”, mit csináltál? - fordul felé a raszta röhögve.
- Semmit! Ötletem sincs, hogy miért vagyok itt! - védekezik azonnal a “bűnös”, eléggé zavarban van, sose látta még őket és elég kemény csávóknak tűnnek.
- Nekem van - morogja, miközben eldobja a csikket és a bakancsával eltapossa. Haydee nem teljesen érti, mire célozhat, de nem mer rákérdezni.
A rendőrség bejáratán kilép egy alacsony, rövid vörösesbarna hajú, kissé kobold arcú nő.
- Csá B! - kiált oda neki a raszta és Jézus.
- Ne - nyög fel azonnal és sarkon fordul.
- Ne menekülj B! - kiált utána röhögve a kissé mogorva csávó, mire a másik kettőből is kitör a röhögés.
- Nem is értem, miért nem vállal fel minket - magyarázza a raszta.
- Téged értelek - pillant rá a mogorva, most már, mosolyogva. Így nem is tűnik olyan ijesztőnek. - De engem, én nem vagyok olyan felvállalhatatlan, mint te, Pete.
- Hé! - kiált fel felháborodottan Pete. - Én nem vagyok felvállalhatatlan…
- Dehogynem! - vágja rá azonnal Jézus, majd összepacsizik a harmadik csávóval.
- Kapjátok be! - morogja tettetett dühvel, de a végén elvigyorodik. Felpattan a motorjára és elhajt, de int egyet búcsúzóul.
- Szerintem menjünk mi is - fordul Jesse Haydee felé.
- Menjetek a tizenkettedikre - mondja nekik Jézus.
- Kösz! Sziasztok - köszönnek, majd bemennek a rendőrségre.
- Te ismered őket? - fordul azonnal a lány Jesse felé, amint becsukódik mögöttük az ajtó.
- Nem, vagyis csak Jézust, de vele is csak párszor beszéltem, a többiekről gőzöm sincs, kicsodák.
- Hát… elég… furák - húzza el a száját a lány, miközben beszállnak a liftbe.
- Szerintem jófejek - von vállat a srác.
Kiszállnak a liftből és odamennek a portás asztalához.
- Jó napot! - szól Jesse. - Chris Taylort keressük, fél hatra kellett jönnie Haydee Evergreennek.
- Igen - nézeget valamit a gépén a férfi. - Balra a második ajtó, Chris majd mondja a többit.
- Rendben, köszönjük, viszlát - mondja mosolyogva a srác, majd elindulnak amerre a portás küldte őket.
Bekopognak az ajtón, mire pár másodperc múlva egy huszonéves, szőke férfi nyit ajtót.
- Helló - köszön nekik. - Chris Taylor vagyok, én hívtam fel. Nem tudom, hallotta-e már, miért kellett bejönnie. - Haydee megrázza a fejét. - Sajnálom, hogy nekem kell ezt közölnöm, de az osztálytársát, Amanda Jenkset holtan találták az iskola melletti sikátorban.
Haydee döbbenten mered Chrisre. Egyszerűen nem tudja elhinni a szavait, hallotta, mit mondott a férfi, de mégse jut el az agyához.
- Ez csak valami vicc - motyogja maga elé, miközben lerogy az egyik folyosóra kirakott székre. Jesse átkarolja a vállát, mire a lány a mellkasába temeti az arcát és sírni kezd.
- Ez most komoly? - fordul a srác a nyomozó felé.
- Sajnos igen. Be kell menned a kihallgatásra, hátha megtudunk valamit - közli szárazan a rendőr.
Haydee szó nélkül engedelmeskedik, elereszti Jesset és belép az ajtón.
Komor arccal és a szemébe lógó hajával végigsétál az irodán. Nem egy nagy helyiség, egy nagy íróasztallal középen, annak két oldalán egy-egy székkel, az asztalon rengeteg papír, pár doboz, és mintha Haydee egy sakktábla szélét is megpillantaná a sok lom között. Az asztal mögött az alacsony nő ül és a telefonját nyomkodja.
- Nyugodtan ülj le! - mosolyog a lányra, aki halványan viszonozza és lerogy a székre.
- Beatrice Smith vagyok, én foglak kihallgatni - nyújt neki kezet egy kicsit felemelkedve, amit a lány reflexből meg is ragad, és elmormol ő is egy bemutatkozást.
Hiába alacsony, és olyan kis gyámoltalannak néz ki, mégis van benne valami, amitől Haydee kicsit tart tőle, de azért kihúzza magát a széken. Ahogy leül vele szemben Beatrice és leteszi az aktát, kopognak az ajtón, a választ meg sem várva, Chris lép be rajta.
- Bocsánat, de ezt Haydee-nek hoztam. - Odaadja a lánynak a bögrét, aki elveszi és elmosolyodik, majd a srác kimegy a szobából. Haydee belekortyol a meleg teába, majd leteszi az asztalra.
- Nem kell félned! - Beatrice hangja sokkal megnyugtatóbb, mint elsőnek. - Csak pár kérdést teszek fel, és mehetsz is haza.
- Rendben - mondja halkan az asztalt bámulva.
- Hé B! - Haydee számára egy ismeretlen hang szólal meg az ablak felől, odanéz, a nyitott ablaknál a falhoz dőlve egy huszonéves, magas, barna hajú, kissé szögletes állú, elsőre szimpatikus férfi áll.
- Miért? Istenem, miért büntetsz engem?! - borul az asztalra Beatrice.
- Én? Hogy büntetlek? Sértő rám nézve - kap azonnal a mellkasához az újonnan érkezett.
- Csak fogd be és menj innen, éppen dolgozok, ha nem tűnt volna fel! És... Miért pont a rendőrségre törsz be?
- Én ezt nem hívnám betörésnek, nyitva volt az ablak - mutat hátra az ablakra vigyorogva.
- De ez a tizenkettedik! - mondja fojtott hangon Beatrice. Látszik rajta, hogy legszívesebben nekimenne a férfinak.
- Ne vessz el a részletekben - legyint nevetve. - De az ok, amiért jöttem nem az, hogy idegesítselek...
- Oh, hogy most oka van... Azt hittem, hódolsz az egyik legnagyobb szórakozásodnak, hogy az őrületbe kergess - forgatja a szemét a nő.
- Akkor mondjuk azt, hogy másodlagos ok - átnyújt egy összehajtott papírt Beatricenak.
- Mi ez?
- Ne itt nyisd ki! - Gyors Haydeere pillant. - Figyeltem a hullaházat, és a boncolásnál találtak pár elég érdekes dolgot, ami talán érdekelhet téged, és mivel én vagyok a tolvajlás csodálatos istene, tettem, ami a dolgom, és úgy gondoltam, ezt kivételesen nem a folyóba dobom, hanem elhozom neked, hátha hasznodra lesz - és színpadiasan meghajol. - Szívesen.
- Kösz. De nem tudtad volna ezt az ajtón keresztül, és nem az ablakon bemászva?! Tudod, valakik dolgoznak is. - Ő is a lányra pillant, aki csak értetlenül hallgatja a beszélgetést.
- Az túl emberi az én csodálatos személyemhez. Pá! - és kiugrik az ablakon. Haydee felsikolt ijedtében és azonnal az ablakhoz rohan, de semmit nem lát, csak egy éppen elrepülő madarat.
- Nyugi! Nem lesz baja, mindig ezt csinálja - nyugtatja Beatrice.
- De ez… Ez nem is annyira furcsa - mondja a lány kifejezéstelen hangon, mint akinek nem újdonság az, hogy a tizenkettedikre érkeznek és tűnnek el a semmiből az emberek. Habár, számára ez már tényleg nem nagydolog, a Sík végzi a dolgát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése