2017. október 1., vasárnap

5. fejezet

,,Egyik pillanatról a másikra, a macska helyén egy fekete hajú srác törökülésben ül véres pólóban és szakadt bőrdzsekiben. Meglátja Haydee arcát, hihetetlen sebességgel felpattan és a kezével letapasztja a lány száját.

- Ne sikíts!''

- Ne sikíts! - Haydee kikerekedett szemmel, hevesen bólogat, hogy nem fog. A srác elveszi a kezét a lány szájáról, bár ha akarna sem tudna sikítani, csak egy nyikkanás szakad fel a torkából, a ,,macskája” közben visszaül a földre, ugyanúgy törökülésbe és kissé félrebillentett fejjel néz fel a gazdájára.
- Na jó! - kezdi kedves hangján a srác. - Ez tudom, hogy elég fura és sok mindent meg kell magyaráznom… - Szeme a földet pásztázza, nem néz a lány szemébe, eléggé zavarban van. - De hogy őszinte legyek, nem nagyon tudom, hogy hogyan kezdjek bele...
- Mondjuk, elmondhatnád, hogy ki... helyesbítek, MI vagy te?! - vág a szavába Haydee.
- Ha azt mondanám, hogy a tizenkilencedik század végén születtem, részt vettem az első világháborúban, és nap hatására állattá változok, elhinnéd?
Döbbenten a fejét csóválja, de aztán eszébe jut, hogy újdonsült macskája most változott át egy emberré, így annyira nem is hihetetlen az, amit mond.
– Ígérem, mindent elmagyarázok, csak gyere velem, mert nem biztos, hogy elhinnéd, vagy felfognád... – A lány furcsa módon valamennyire megbízik benne, ő sem érti, miért vagy hogyan, de úgy érzi, igent kell mondania.
- Jó - válaszolja hűvösen. A fiú meglepetten felnéz a már előtte álló tinire, majd elmosolyodik.
- Nem gondoltam, hogy beleegyezel.
- Én sem. Mehetünk? - Felkapja a táskáját, amiben egy pillangókés van elrejtve, csak a biztonság kedvéért.
- Ahogy kívánod – von vállat Niho mosolyogva.


Csendben kimennek a házból és elindulnak a srác vezetésével az utcán, de Haydee azért megtartja a pár lépés távolságot, biztos, ami biztos.
- Szóval... - kezdi megszeppenve, de próbál erősnek mutatkozni, bár fél ettől az idegen férfitól. - Hová is viszel pontosan? - gyanakvóan ránéz a srácra. - Egy sötét sikátorba, hogy megölj?
Döbbenetére Niho felnevet.
- Dehogyis! A gazdám vagy, miért akarnálak megölni? És egyébként, te mindig ilyen pesszimista vagy és túlgondolsz mindent? - Haydee félrenéz, hülye kérdés volt, ezt ő is tudja, de ötlete sem volt, hogy mit kellene mondania ahhoz, hogy elindítson valamiféle beszélgetést és kiderítse, mi ez az egész.
- Gazdád? - kérdez vissza.
- Ha befogatsz egy vámpírt...
- Egy mit? – szakítja félbe a ,,macskát” és megtorpan mögötte. Azonnal feldereng előtte Drakula képe, majd azt felváltja Edward Cullen és Daemon Salvatore. Végigméri a férfit, de nem tűnik egy veszedelmes ragadozónak, csak pár cenitvel magasabb nála, kifejezetten vékony, a szemem keskenyebb, ráadásul az állandóan az arcán uralkodó mosoly miatt inkább csak aranyos, mintsem veszélyes lenne. Mondjuk, elég sápadt és kissé betegesnek tűnik, ebből kiindulva még vérszívó is lehet. Habár, először mégis inkább egy elsőéves bölcsészhallgató jutna róla eszébe. Megcsóválja a fejét, majd utána siet, de megtartja a három lépés távolságot.
- Hát igen, ezzel akartam még egy kicsit várni, de nem hagytad - mosolyodik el, miközben a fejét vakargatja. Kicsit idegesnek tűnik.
- Ki fogod szívni a véremet? Várjunk, egyáltalán miért higgyek neked? Nem tűnsz vámpírnak.
- Először is, nem, vagyis, nem teljesen. Másodjára előtted változtam át emberré, kell még bizonyíték? – neveti el magát, miközben a hajába túr. - De ezt az egészet nem én fogom elmagyarázni, nem vagyok jó ilyenekben. Bedoblak azonnal a mélyvízbe és ráhagyom Rayre, hogy mondja el mi ez az egész, ő úgy jobban benne van. Habár, lehet, jobban járnál Beatrice-szal, majd meglátjuk, ki lesz bent.
- Ööö... okké… - Nem nagyon tudja, hogy mit reagáljon erre, inkább visszatér a fiú befejezetlen mondatára. - Szóval, mi ez a vámpírosdi meg ez a befogadós cucc?
- Na, ha befogatsz egy vámpírt, ugye, ahogy velem is tetted, akkor már csak a te véredből ihatok, a többi emberé számomra már méreg, de cserébe, mivel befogadtál, otthont adtál és megmentettél, nekem meg kell, hogy védjelek. Ha úgy tetszik, akár a szolgáddá is tudsz tenni, mivel csak a te véredből ihatok, és ugye anélkül meghalok, így, hogyha téged megölnélek, vagy másmilyen módon halnál meg... hát, nem lenne kifizetődő a számomra.
- Szóval érdek - vágja rá Haydee.
- Ööö… Ja, egyszerűbben megfogalmaztad. Na, pontosan ezért nem én fogom elmagyarázni a dolgokat.
- Figyelj, Ni… - kezdené, de az említett azonnal ott terem mellette és a tenyerét ismét a szájára tapasztja.
- Soha, de tényleg, soha ne nevezz azon a néven, amit nekem adtál – mondja halkan, véresen komoly hangon.  - Shiro vagyok.
Elveszi a kezét a lány szájáról, majd bátorítóan rámosolyog. – Erről szokj le. Miért nem mondhatom ki azt a nevet?
- Fogalmazzunk, úgy, hogy az sem lenne jövedelmező se neked se nekem. Hallottam már durva történeteket, főleg nem most kéne ezt az egészet reklámoznod.
- Ahha...
Haydee erősen gondolkodik, hogy elhiggye-e ezt az egészet vagy sem. Ez az egész egyre jobban valami idióta tévéműsorra emlékezteti, habár egy macska huszonéves sráccá változása eddig csak CGI-jal volt lehetséges.
- Na, itt is vagyunk – torpan meg Shiro egy Instinct nevű bárnál. A lány már látta ezt a helyet eddig, egyre felkapottabb, de még sosem járt bent. Ahogy a neonfénnyel villogó nagy Instinct feliratra néz, és az alatta lévő „Ki itt belépsz, a pokollal nézel szembe” feliratra, nyelnie kell, hogy eltüntesse a torkában lévő gombócot. Kezd félni… még jobban.
- Egy éjszakai klub? Csak tizenhét vagyok, nem engednek be – csóválja a fejét, de közben reméli, hogy igaza lesz.
- Nyugi, be fognak. Hátul megyünk be -  vigyorog rá.
Haydee óvatosan a táskájába nyúl és előveszi a pillangókést, amit a farzsebébe csúsztat, majd a srác után megy. Ökölbe szorítja a kezét, hogy ne látszon, mennyire remeg.
- Ne idegeskedj – mosolyog rá biztatóan Shiro. - Készülj fel rá, hogy elég érdekes arcok lesznek bent, de nem fog senki bántani, igazából egész jófejek, csak meg kell szokni őket. – Ezzel a lendülettel kinyitja a nehéz vasajtót, majd rámosolyog a kissé ideges gazdájára. – Csak utánad.
Bemennek. Egy teljesen hétköznapinak kinéző bárba jutnak, középen pulttal, a fal mellett néhány asztallal. Kemény rock zene dübörög, körülbelül harmincan lehetnek bent, a legtöbbjük férfi.
- Nyugi – mosolyog rá Shiro, de nem sikerül megnyugtatnia. – Gyere! – Megragadja a csuklóját és a bárpulthoz húzza.
Többen ülnek ott, az egyik széken egy huszonéves, cicanadrágot, egy fehér inget és egy telitalpú bokacsizmát viselő nő ül, és egymagában sakkozik. Beatrice Smith az, a nyomozó, aki tegnap kihallgatta.
- Ülj le ide – nyomja le Haydeet egy bárszékre, majd ott is hagyja őt, odamegy Beatrice-hoz.
Eléggé meg van ijedve, félve néz körbe, kívülállónak érzi magát. A legtöbben harminc körüli férfiak, az asztaloktól sokszor hangzik fel röhögés, ketten csocsóznak, folyamatosan hangosan dübörög a basszus. Olyan itt, mintha egy apáca keveredett volna egy bordélyházba.
- Jézusom – nyög fel halkan.
Nem veszi észre, de a tőle pár méterre ülő Jézus csuklani kezd. A férfi megcsóválja a fejét és felemelkedik, majd leereszkedik Haydee mellé.
- Jézus nevét szádra hiába ne vedd! – mondja neki dühösen két csuklás között. Pár másodpercig meredten néz a döbbent lány szemébe, de a következő csuklás után elvigyorodik. – Tudod, utálok csuklani – magyarázza neki vigyorogva, sokkal kedvesebben, majd megragadja a sörét és nagy kortyokkal kiissza. – Most jobb – törli meg a száját a kézfejével. – Jézus vagyok – nyújt neki kezet.
- Haydee – ragadja meg gépiesen, nem mintha nem ismerné. Egyre kevésbé érti, hogy mi folyik itt, hogyan keveredhetett bele ebbe a nyomozó, ez a bohókás, minden lében kanál pasas, meg mintha ott a csocsóasztalnál az a mogorva csávó lenne, akit még a rendőrségen látott, mikor kihallgatták. Mégis mibe keveredett?
-  Mi már találkoztunk, nem? Te Jesse barátnője vagy, igaz?
-  Igen -  bólint a lány, de nem néz Jézus szemébe, a pultot pásztázza, miközben idegesen dobol a combján.
A szakállas férfi felemelkedik, benyúl a pult mögé, és kihalász onnan két üveg sört. Lepattintja a két kupakot, majd az egyiket a lány elé rakja.
-  Idd meg, kelleni fog -  mondja neki kedvesen, de a lány csak hevesen csóválja a fejét. Jézus elmosolyodik majd felemeli az üveget. - Hát, te tudod… Valaki? Ingyen sör!
-  Ó, kösz, az enyém pont elfogyott! - Ül le Haydee másik oldalára a mogorva férfi, miközben kikapja Jézus kezéből a sört.
-  Nincs az annyira ingyen! -  kiállt feléjük egy harminc körüli, szőke hajú férfi. A lány jobbján ülő, kissé dühösnek kinéző pasas hangosan beszívja a levegőt, miközben a szeme vörösen izzik fel. Haydee halkan felsikkant és majdnem hanyatt leesik a székről. A többieket ez nem rázza meg annyira, csak a másik férfi helyesbít azonnal.
-  Ne idegeskedj Devin, ti mindig ingyen isztok! -  mondja azonnal a szőke.
A már kifejezetten ideges lány megpróbál átpillantani Devin válla fölött, hogy megkeresse Shirot, de a srác már nincs ott Beatrice-szal, mind a ketten eltűntek, csak a sakktábla maradt a pulton.
-  Halljátok! - kiállt fel egy férfi oldalról. Haydeenek ismerős a hangja, de nem tudja megmondani, ki lehet az. - Shiro és B veszekednek! -  Jön feléjük egy virító zöld szemű, kissé szögletes állú férfi, miközben az egyik oldalajtó felé mutat.  
-  Mi a fene? -  kiállt fel döbbenten Devin. -  Ilyen se nagyon történt még. Pelonne, húzz egyet Shironak! – szól oda egy tíz év körüli, barna hajú kislánynak, aki egy fekete tábla mellett ül az egyik asztalnál és itt a pirost játszik egy ötven körüli, szakállas csávóval. A lány megragadja a krétát és behúz egy vonalat Shiro neve mellé, az az ötödik, ő van a lista legalján, Ray vezet, utána Jézus majd Pete. A felülre írt szöveg szerint az a Beatrice felidegesítésének rangsora.
- Shiro belehúzott! – kiált oda nekik gúnyosan Pelonne, majd visszafordul a játékhoz, de előtte félreüti a férfi kezét, aki a kis labdát gurigatja.
Devin és Jézus felpattan Haydee mellől és az ajtóhoz indul, hogy maguk is megnézzék a veszekedőket. Még páran elindulnak oda, köztük az a férfi is, aki szólt neki. Legalább öten tömörülnek az ajtóhoz és próbálják kihallgatni a veszekedést.
Haydee meg sem mozdul, csak észrevétlenül a nadrágjába törli az izzadt tenyerét.
- Nyugi -  áll meg a pult mögött egy ezüst hajú lány, miközben biztatóan rámosolyog. Ő az első olyan ember, aki szimpatikusnak tűnik és nem tölti el félelem, amikor rá néz. Megpróbál megereszteni felé egy halvány mosolyt. Az új csaj a hűtőhöz nyúl és kiönt két pohárba narancslevet majd egy rózsaszín szívószállal Haydee elé tolja. -  Tessék, jót fog tenni -  mondja neki kedvesen, majd átfordul a pulton és leül mellé a bárszékre.
-  Ariana vagyok - nyújt neki kezet. Még mindig kissé feszült, de elfogadja és bemutatkozik.
-  Hidd el nem olyan rosszak ők, csak agyilag egy öt éves szintjén állnak. A légynek sem ártanak, kivéve amikor muszáj.
-  Aha -  morogja, de nem teljesen hisz neki. El sem tudja elképzelni, hogy egy ilyen kedves lány hogy került ebbe a társaságba, annyira nem illik ide. Mondjuk, azt sem teljesen érti, hogy ő mit csinál itt. Egyáltalán hol van az a Shiro nevű srác, már ha az a neve…
Az ajtónál hallgatózó társaság elindul visszafelé, a nyomukban az alacsony Beatrice-szal és Shiroval.
-  Miért nem tudtok békén hagyni? Miért kell folyton a nyakamban lennetek, olyanok vagytok, mint az óvodások -  mondja a nő idegesen, de közben ott bujkál egy halvány mosoly a szája sarkában.  
- Ne szívd ennyire mellre, B - kacsint rá az a pasas, aki az előbb tájékoztatta őket a veszekedésről, majd végigméri a vékony nőt. - Mármint ha lenne…
Beatrice sértődötten felszisszen, miközben összefonja a karját a mellkasa előtt. -  Menj a picsába, Ray!
Az említett bevárja a nőt, majd hátulról is végigméri. -  Hát, oda se nagyon tudok -  szól be ismét vigyorogva, mire a nyomozó rávág egyet a karjára.
Shiro közben lerogy Haydee mellé a bárszékre. -  Hogy bírod? -  kérdezi tőle mosolyogva.
Válaszként csak megrázza a fejét és inkább belekortyol a narancslébe.
-  Hogy hagyhattad itt? -  kérdezi a sápadt férfitól Ariana vádlón. - Idehozod a  bárba, és itt hagyod, miközben ismered az idejárókat.
-  Az idejárókat? -  kérdezi felvont szemöldökkel a srác.
-  Jaj, Ari, ennyire elítélsz minket? - kérdezi valaki mögülük, majd közvetlenül utána Devin Ariana nyakába puszil.
-  Nem, csak ismerlek titeket -  tájékoztatja nevetve az ezüst hajú.
-  Most miért? Jézus meg Ray megemberelte magát, sőt, még Pete is egész értelmes emberként viselkedett, Clint is csak egyszer szólt rám, hogy nem ihatok ingyen. Ráadásul B sem volt itt, hogy rögtönzött locsolkodást vagy kicsi a rakást hozzon össze.
-  Kivételesen -  morogja Ariana.
-  Gyere -  mondja Haydeenek  halkan Shiro. -  Megpróbálom elmagyarázni a dolgokat.
Megragadja a csuklóját és felhúzza a székből, majd maga után kezdi húzni egy kis oldalsó irodába.
Vajon most fognak megölni? zakatol egyre jobban és hangosabban a fejében.  A nyomozó és ez a furcsa, titokzatos srác megtárgyalták, hogy mit és hogyan fogják megtenni és innen egyenesen a vesztőhelyre visznek?
Egyre gyorsabban kapkodja a levegőt, miközben körbenéz, bármiféle menekülő utat keres, de nem talál semmit, amúgy se hagynák elfutni. Megtorpan az ajtó előtt, és a pultnál ülő Arianára pillant, aki bátorítóan rámosolyog. Haydee nyel egyet, ismét a farmerjába törli a tenyerét, kitapogatja a zsebébe rejtett kést majd belép az ajtón.
Egy kis irodában vannak, az egész helység nem több öt négyzetméternél, csak egy íróasztal van benne, megrakva rengeteg papírral és egy régimódi számítógéppel, meg két plusz szék az ajtó mellett. Az íróasztalnál egy tizenöt körüli lány ül és gépezik.
-  Filippa, légyszi! - mosolyog rá bocsánatkérőn Beatrice, de közben a fejével az ajtó felé int.
-  Persze - morogja a lány szemforgatva, miközben feltápászkodik és kimegy. Morog valamit, de azt nem lehet érteni, lehet jobb is.
- Ülj le – mosolyog rá barátságosan Beatrice, és lenyomja Haydeet az egyik székre. – Nyugi, semmi baj nem lesz.
- Sajnálom, hogy csak így idehoztalak, de nem igazán tudtam, hogy kezdhetnék bele ebbe az egészbe, egyedül – ül le mellé Shiro. -  Ugye azt mondtam már az előbb is, hogy vámpír vagyok, és te lettél a gazdám.
Haydee a szeme sarkából látja, hogy Beatrice dühösen a fejét csóválja.
-  A vámpírok mióta járkálnak fehér macskaként? -  kérdezi felvont szemöldökkel a lány, miközben feldereng előtte a csillógó-villogó vámpírok képe az ismert filmekből.
-  Hát ez így egy kicsit bonyolult -  vakarja meg a tarkóját Shiro, miközben segélykérően pillant Beatricera.
-  Felejtsd el, amit a média híresztel a vámpírokról -  segíti ki Beatrice. - Ez így van és kész! Majd rájössz magadtól!
-  Beatrice! -  sziszeg a nőre dühösen Shiro majd Haydeehez fordul. -  A napon a vámpírok állattá változnak, naplemente után pedig automatikusan vissza.
- Na jó! - harsan fel Ray hangja, aki a csukott ajtó mellett áll, a csípőjével a falnak támaszkodik.
Haydee ijedtében ugrik egyet, fel sem tűnt neki, hogy a férfi bejött. A többiek nem látszanak meglepődöttnek, mintha ez mindennapos lenne. Most esik le neki, hogy miért volt olyan ismerős ez a férfi, ő volt az, aki tegnap kiugrott Beatrice ablakán. Hogy lehet még életben?
-  Hogyan? -  suttogja értetlenül.
- Ez egyszerű, kislány, isten vagyok, ráadásul a tolvajok csodálatos istene, természetes, hogy észrevétlenül be tudok osonni egy szobába.
- Ray! Pofa be! Állj le! Nincs kedvem végighallgatni a bemutatkozásodat. Megint -  csattan fel dühösen Beatrice.
- Jaj, de kis cuki, a kicsi B ideges -  vigyorodik el, miközben úgy néz a dühös nyomozóra, mintha a nő egy kiskutya lenne.
-  Isten? -  motyogja döbbenten Haydee, miközben végigméri Rayt. Egyszerű sötét farmer, fehér pólóval és bőrdzsekivel. Igaz, hogy kimondottan helyes, az átható smaragdzöld szemével és a rövid, kissé bozontos barna fürtjeivel, ráadásul a huncut mosolya tényleg elég ellenhálhatatlanná teszi, de azért mégsem istenivé.
-  Igen, isten. Én vagyok Reeyar, a tolvajlás, a csínytevések és a… - kezdi újra, miközben színpadiasan gesztikulál.
-  Most már tényleg fogd be! -  csattan fel Shiro kissé idegesen. -  Ez egyszer nem te vagy a középpontban, dolgozd fel!
-  Jól van, na, nyugodj már le, vegyél be egy humorbogyót. De lásd, hogy milyen rendes és csodálatos vagyok, összefoglalom nektek a lényeget, hogy ne bénázzatok itt egy órán át. -  Ördögien elvigyorodik és a porcicával farkasszemező lány felé fordul. -  Ez a srác -  int fejével Shiro felé - , mostantól rendszeresen inni fog a véredből, miközben állandóan a seggedben lesz. Ennek következtében te mindenféle hülyeséget fogsz látni, de jobb lesz az állóképességed, kicsit javulnak az érzékszerveid is, és talán még erősebb is leszel egy kicsit. Ha minden jól megy, tovább fogysz élni, mint az emberek, kivéve, ha nem gyilkolnak meg brutálisan, amire ha belegondolunk, azért elég nagy az esély, főleg, hogy most Shirora eléggé rászálltak a másik klán tagjai. Sok szerencsét -  kacsint rá pimaszul, majd távozik, az ajtót becsapva maga után.
-  Hát, ja, címszavakban ennyi -  pillant a lányra a vámpír zavartan.
Újra nyílik az ajtó és Ray lép be. Ismét.
-  Ezt elfelejtettem visszaadni -  dobja Haydee ölébe a pillangót. -  Nem lesz rá szükséged, Shiro senkinek sem árt, habár, ahogy elnézem B féltékeny tekintetét, jobb lesz készenlétben tartanod. -  Újra rákacsint, majd becsukja maga mögött az ajtót. Az igazat megvallva, nem érzi magát nagyobb biztonságban, sőt.
-  Hogy a fenébe lopta el ezt tőlem? -  emeli fel végül a zsebkést, de látszik, hogy remeg a keze. -  A farzsebemben volt.

- Ne akard tudni, olyanokat el tud lopni, olyan helyekről, amikre nem is gondolnál -  legyint nevetve Shiro.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése