Beatrice
Még mindig nem hiszem el, Shirot befogadták! Hogy hagyhatta ezt, főleg most, hogy a másik klán is egyre jobban a nyakunkon van. Mintha nem lenne így is elég gondom, most már a kiscsajra is vigyáznunk kell. Ráadásul még nekem kellene beavatnom is ebbe az egész zavaros világba, erre még Ray is csak játszik az idegeimmel. Mindjárt felrobbanok!
Kiveszek egy üveg kólát a hűtőből és lerakom Haydee elé. Le van döbbenve, de akkor sem vagyok hajlandó neki alkoholt adni, legalább itt tartsam be a törvényt.
- Nyugi, nem olyan vészes ez az egész – mosolyog rá barátságosan Shiro. Ja, persze, csak majd Haydeet az idegen klán ki akarja nyírni, hogy ezzel is árthassanak nekünk. Mert ha ő meghal, akkor Shiro is...
- Persze – morogja kiscsaj a pultot bámulva, miközben az üveget babrálja.
- Ez nem volt túl meggyőző – röhögi el magát Jézus, majd leül Shiro mellé. – Hé, B! Adj már pár sört, Pete-vel sörpongozni akarunk!
- Ne is álmodj róla – nevet fel gúnyosan Clint, aki valamit nézeget a pénztárnál. Mondjuk, nem is értem minek van itt is pénztárgép, amikor senki sem szokott fizetni ezen a részen. – Nincs is ping-pong asztalunk – néz rájuk fejcsóválva, de a mosoly ott bujkál a szája sarkában.
- De biliárd van – vigyorog rá a szakállas pimaszul.
- Meg ne próbáld – sziszegi neki a tulaj, de látszik az arcán, hogy nem gondolja komolyan – Mindannyiótokat megöllek, ha összebasszátok a biliárdasztalt. Örüljetek, hogy csocsózni engedlek titeket.
- Hallottad, nem kapsz sört – vágom rá.
- Gonoszok vagytok – húzza el a száját és lógó orral itt hagy minket.
Pelonne jön a pult mögé, és kivesz a hűtőből egy üveg epres Cappy-t, lepattintja a kupakot a pult szélénél, holott alig ér fel odáig. Majd, mint aki jól végezte dolgát visszamegy, Mich-hez, a lófarokba kötött barna haja ide-oda himbálózik minden lépésénél. Látom, hogy Haydee döbbenten figyeli.
- Mit keres egy kislány egy ilyen helyen? – kérdezi értetlenül Shirotól.
- Hidd el nekem, ő nem kislány – feleli röhögve a srác. – Több mint ötszáz éves. Mikor változtattad át? – pillant felém.
Nem vagyok biztos benne.
– 1572-ben azt hiszem, de nem száz százalék.
- Na, akkor négyszázötvennégy éves – pillant vissza a gazdájára vigyorogva. – Minden joga megvan itt lenni.
- Négyszázötvennégy?! – kiált fel Haydee döbbenten. – Hát, elég jól tartja magát.
- Vannak itt nála sokkal öregebbek is – mondja mosolyogva Shiro.
- Jézusom – morogja a gazdája, és homlokát a pultnak támasztja. Kezd besokallni, így járt, kellett neki.
- Na, ő például – röhögi el magát a srác.
- Beatrice! – kiállt fel Clint, majd a kezembe nyom egy tálca sört.
- Mit csináljak ezekkel?
- El kell mennem, tied a bár. Ezt a másik részre vidd, és vigyél még át, mert ott elfogyott. Na pá!
- Ne már, Clint! Várj már! – nyúlok utána, de semmi értelme, már ki is ment az ajtón. Van ennél nagyobb gondom is, nem hogy még a bárra is figyeljek. Ahh! Jól van. – Haydee! Shiro! Itt maradtok! – Felveszek egy másik tálcát is és a bárpult melletti ajtóhoz lépek, hirtelen Ray terem mellettem és kinyitja előttem az ajtót. Megvan Ray-ről a véleményem, egy semmirekellő, komolytalan, öntelt barom, de legalább udvarias. Rámosolygok.
- Segítsek? – kérdezi. Átnézek az ajtó túloldalára és azonnal kiszúrom Christ, aki egy huszonéves férfival ül.
- Nem, nem jössz velem. Ha meglát minket együtt Chris… - Lindsey már így is terjeszti a pletykákat rólam, nem kell még több… Miért nem rúgtam még ki azt a csajt?! – Gyertek! – intek Haydeenek meg Shironak. Inkább viszem a kiscsajt magammal, minthogy gyanút fogjanak a rendőrségen.
Átmegyek, el is fintorodok a zene hallatán, itt nem kemény rock szól, hanem az utált zenéim másik tárgya, a kéthangos techno. Lerakom a hűtő mellé a söröket, majd elkezdem kipakolni a lehető leggyorsabban. Szeretnék minél hamarabb eltűnni innen, nem akarom, hogy észrevegyen.
- Hova tegyük? – hallom Shiro hangját, aki mögöttem áll, Ray-jel az oldalán. Ez hogy került ide?!
- Nem hagyhattam, hogy Haydee cipekedjen – mondja vigyorogva. – Én úriember vagyok, muszáj volt átvennem.
A szememet forgatom, de nem mondok semmit, hanem még gyorsabban pakolok.
- Mire ez a nagy sietség, B?
- Semmi… - morogom. Elveszem Shirotól a rekeszt és azt is elkezdem pakolni. – Tedd magad hasznossá, és hozz vodkát is!
- Mi van, ha nem? – vigyorog rám. Élesen beszívom a levegőt. Ne, Beatrice, ne üsd meg, ne a nagy nyilvánosság előtt.
- Tudod, mit, csinálj, amit akarsz! – csattanok fel, és egy kicsit erősebben csapom be a hűtő ajtaját, talán erősebben, mint kéne.
- Oké – vigyorodik el, és felül a pult tetejére. A normális bárban, a csúcsforgalom közepén. Idióta!
- Bocsi, megkaphatnám végre az italomat? – hallom egy csaj hangját. Rápillantok, de nem lehet valami bizalomgerjesztő az arcom, mert hátrébb lép egyet. – Annyira nem kell sietned!
Egy mosolyt erőltetek az arcomra. – Mit kértél? – kérdezem kedvesen, és meglököm Ray-t. – Szállj már le! – sziszegem neki, de ő megrázza a fejét vigyorogva.
- Egy Sex on the beach-et.
- Csinálom – morogom és előveszem a shakert. Gyors összedobok neki egy koktélt, nem olyan, mintha egy profi mixer csinálta volna, de ez van, lehet Clint kevesebb lett egy vendéggel. Így járt, vessen magára!
Közben Shiro kipakolja a söröket, Ray pedig bőszen flörtölget két csajjal, az ajtóban Pete-t is megpillantom, de amint meghallja a zenét, elfintorodik, és visszafordul. Na, legalább őt nem kell kergetnem ide-oda.
Chrisre pillantok, aki engem néz, és amikor találkozik a tekintetünk, mosolyogva integet. Egy kényszeredett mosolyt varázsolok az arcomra, és visszaintek. A fenébe, most oda kell mennem hozzájuk.
Intek Shironak, hogy vegye át a pultos szerepét, én pedig elindulok a kollégám felé. Miért kellett ennek így történnie?!
- Sziasztok! – köszönök nekik, amikor odaérek. – Hát te? – pillantok Chrisre.
- Én is ezt akartam kérdezni, ráadásul a pult mögött, miközben Ray-jel vitatkozol – mondja, miközben furán méreget.
Megvonom a vállam. – Ez a hely az… az unokatesómé, és neki el kellett mennie, így besegítek neki, Ray-t pedig… nem tudom lerázni.
- Nem is mondtad. Kapok kedvezményt, mert ismerlek? – kérdezi vigyorogva, szerencse, hogy ilyen hamar túllépett rajta. Mondjuk, eléggé érdekesen beszél, szerintem nem egy kör van már benne. Sebaj, hátha nem fog erre emlékezni holnap.
- Nem hiszem – csóválom a fejem. A társára pillantok. Nem mondom, nem néz ki rosszul, szögletes, férfias arca van, rajta borosta, a szeme kék, a homlokába néhány göndör fürt lóg. Egy fekete, feszes ingben van, aminek az ujját a könyökéig feltűrte, már ebből sejteni lehet, hogy kidolgozott teste van, ráadásul sugárzik belőle egy olyan szintű önbizalom, hogy nem bírom levenni róla a szemem.
- Beatrice, ő itt Tucker, a gimis legjobb barátom. Tucker, ő itt Beatrice, a kollégám.
Tuckerrel kezet fogunk, ő kedvesen rám mosolyog. – Örülök, hogy találkoztunk – mondja, a hangja mély, baromi szexi.
- Én is – mosolygok rá.
- Ha már úgyis itt „dolgozol”, hozhatnál nekünk egy-egy sört – hajol közelebb hozzám Chris, az orrom megcsapja a leheletéből áradó sörszag.
- Jó, majd mindjárt.
Visszamegyek a bár másik részébe, közben húzom magammal Ray-t is. Ariana hirtelen előttem terem egy tálca sörrel.
- Rossz nézni, amit csinálsz, úgyhogy inkább átveszem - mosolyog rám. Jól van, megúsztam, így is elég kínos volt kimagyarázni Chrisnek, hogy miért dolgozok itt. Biztos nem hitte el…
Ariana azt mondta átveszi a bárt, úgyhogy,visszahívom Shirot a bár másik részébe, majd leülök a pult mögé, közvetlen elé és Haydee elé.
- Shiro! - fordulok hozzá - Miért hagytad, hogy befogadjanak? - A csajt szándékosan figyelmen kívül hagyom, a srác a szemével az üres poharát pásztázza. Ránézek egy pillanatra a lányra, reszket a keze, amit próbál titkolni, azzal, hogy lefogja a másikkal, de előlem nem rejtheti el a félelmét. Biztos azon gondolkozik, hogy mikor ölöm meg. Shirora mered.
- Válaszolj! - Hangom erőteljesebben zeng, de nem emelem fel hangom, nem akarom, hogy a többiek idejöjjenek. A befogadott kicsit hátrébb csúszik a székkel, és lehúzza a bőrkabátjának a cipzárját, ami alatt egy szakadt és véres póló jelenik meg. Gyorsan össze fogom a dzsekit és körbenézek, senki nem látta, szerencsére. Biztos a másik klán tette, nem akarom, hogy a többiek emiatt aggódjanak.
- Ezt takard el! - sziszegem. - Ők voltak? - Lassan bólintott. - De miért? Miért nem hívtál fel, vagy valami? Nem, neked el kellett intézned, hogy befogadjanak, ráadásul pont egy ilyen középiskolás lány, aki még megvédeni sem tudja magát! - Rápillantok az említettre, aki engem néz, mintha sértettség lenne az arcán, de tekintetemet látva lehajtja a fejét.
- Szerinted félholtan pont azzal foglalkoztam, hogy megtaláljam a mobilom? Vagy ó, használnom kellett volna egy nyilvános telefont! Hát persze, ez hogy nem jutott eszembe?! miért is nem kértem hozzá az üldözőimtől aprót? Épp azzal voltam elfoglalva, hogy ne veszítsem el az eszem és ne dobjam fel a talpam. De persze, ez is az én hibám! - Megdöbbent Shironak ez a kirohanása. - Lehet jobb lett volna, ha ott, akkor meghalok... - teszi hozzá halkan.
- Shiro! - vágok közbe, ezt folyton felhozza, hogy jobb lett volna, ha akkor meghal, úgy utálom ezt az önmarcangolást. Nem figyel rám, csak folytatja tovább.
- Ne vágj ilyen képet! Mit érdekel téged, ha meghalok, nem tartozom a klánodhoz, így nem lennél emiatt gyengébb! - Ez azért fájt, tényleg ezt gondolja rólam?
- Te teljesen hülye vagy?! - csattanok fel, mire többen ránk pillantanak, és ahogy látom Pellone még egy vonalkát húz Shironak. - Ugyanúgy a klánomba tartozol, mint Pete vagy Clint vagy Pellone meg a többiek, sőt… A legjobb barátom vagy, kurvára nem akarom, hogy meghalj! - Ezt már nem sikerül halkan mondanom, a srác arcába ordítom.
- Persze - morogja Shiro, miközben a pultot nézi. Szigorúan a bámészkodókra pillantok, akik, egyszerre fordulnak vissza a dolgukhoz, mintha mi sem történt volna, folytatják, azt, amit eddig csináltak.
- Figyelj - hangom nyugodtabb, Shiro felpillant egyenesen a szemembe néz. - Még mindig bűntudatod van? - Elkapja a tekintetét. - Az már száz éve történt, nem rágódhatsz ennyi ideig a múltadon, én is tettem szörnyű dolgokat, amiket nem tudok meg nem történtté tenni…
- De nem ilyen szörnyűt… Mintha ezen túl lehetne lépni - morogja még mindig a pultnak. - Neked sikerült?!
- Tudod, min mentem keresztül - sziszegem, és jelentőségteljesen a kiscsajra pillantok. Ő az az ember, akinek ezt nem kéne hallania, aki előtt valahogy nem akarom kiteregetni a szennyest.
- De én gyilkos vagyok - csattan fel Shiro idegesen.
- Ahogy itt mindenki más! - kiáltok rá dühösen én is.
- Tudod, hogy értem… - morogja szomorúan.
- Ti… Ti gyilkoltok? - kap a torkához Haydee, miközben idegesen pillant hol rám, hol Shirora, majd körbe az egész báron, az arcára kiül a rettegés. - Ez tényleg igaz? - néz rám rettegve.
- Miért, mit gondoltál, állatvéren élünk? - kérdezem tőle gúnyosan. - Szakadj el a könyveidtől, ez a való élet, itt nem fenékig tejfel minden, a vámpírok vért isznak és azt legtöbbször nem kórházakból szerezzük.
- De hát... Maga zsaru - suttogja döbbenten, majd felpattan a székről és elindul kifelé.
Shirora pillantok, aki dühösen néz rám. A szememet forgatom, majd átlendülök a pulton, mivel vámpír vagyok sikerül még azelőtt utolérnem a csajt, hogy két métert megtenne.
Megragadom a kezét és megszorítom a csuklóját, halkan felnyikkan. Visszahúzom a székre, miközben mélyen a szemébe nézek.
- Mivel befogadtad, CSAK a Te véredből ihat, senki máséból! - Még jobban megszorítom a kezét, megpróbálja elhúzni tőlem, de nem engedem. - Ha miattad bármi baja esik, én esküszöm, hogy megkereslek és a saját szüleid szeme láttára téplek szét - közelebb hajolok hozzá -, és minden egyes pillanatát élvezni fogom - sziszegem neki, miközben mélyen a szemébe nézek, amibe könnyek gyűltek, alsó ajka remeg, mintha bármelyik pillanatban elbőghetné magát.
- Beatrice! Észnél vagy?! Mi ütött beléd?! Semmiről nem tehet, nem tudhatta, hogy mire vállalkozik, amikor befogad egy macskát… Amúgy is a barátnője tukmált rá. - Eleresztem a lány kezét, de nem mozdul. Jól van. Reméltem is, mert legközelebb eltörtem volna az biztos.
- Hé! - Egy árny lopózik mögém, aki az egyik kezével átkarolja a vállam - Szerintem Pellonének el fog kopni a krétája, ha továbbra is így folytatjátok. - Ray szavaira felnézek a táblára, már Haydee neve is felkerült rá, és két strigula van behúzva mellé. Ellököm magamtól a tolvajistent és a mutatóujjammal a lányra bökök.
- Köszönd Ray-nek, hogy most nem töröm el mindkét karod! - Itt telik be a kiscsajnál a pohár, felpattan a bárszékről és az ajtóhoz siet, visszapillant Shirora, aki csak a pultot nézi, majd kimegy, bevágva maga mögött a nehéz vasajtót.
A srácra pillantok, mindenki más pedig ránk, majd a legjobb barátom szemébe nézek, amiben töménytelen fájdalmat látok. Megcsóválja a fejét és ő is felpattan. - Ezt miért kellett? - kérdezi csalódottan, megvetéssel a hangjában, majd ő is kiviharzik, de ő nem néz vissza, a vasajtót ő is becsapja maga után.
- Ez durva volt - mondja Ray teljesen könnyed hangon. Gyilkos tekintettel rápillantok, majd visszamegyek a pult mögé. Elkezdek mosogatni, muszáj valamit csinálnom, különben felrobbanok! - Jól van, nyugi - emeli fel védekezően mindkét kezét, de közben mosolyog, csak, hogy még jobban idegesítsen. - Vegyél be egy nyugibogyót.
- Nem vagy vicces - morogom és hozzávágom a kezemben lévő poharat, de ő röptében elkapja és lerakja a pultra.
- Ugye tudod, hogyha én nem isten lennék, most komolyabban is megvághattam volna magam? És szerintem Clint sem örülne, ha összetörnél egy poharat - néz rám szemtelenül vigyorogva.
- Komolyabb sérülés… Nem is hangzik olyan rosszul - morogom
- Figyeljetek! - hallom Devin hangját, aki felhangosítja a tévét és én is felpillantok, pont úgy, mint mindenki más. A CNN közvetít valamit, egy fiatal riporternő áll egy iskola előtt.
- Két nappal ezelőtt egy magyarországi iskolában hatalmas pánik tört ki, egy tizenöt éves lány miatt. - Pete azonnal felkapja a fejét és lepisszegi a többieket, így ők is abbahagyják a csocsózást.
Bevágnak egy kamerás felvételt, nem olyan jó a minősége, de nagyjából kivehető, hogy mi történik. Az iskola udvarán nagy tömeg gyűlik össze egy körben, aminek a közepén egy világosbarna hajú lány térdel, mindkét kezével a hajába markol, és a fejét egyre közelebb húzza a földhöz. Valamit kiabál, de nem teljesen értem, már nagyrészt elfelejtettem magyarul.
Mellette a földön elkezd kavarogni a por, mint egy mini forgószél, majd a közelben lévő diákok hátraesnek, mintha valami ismeretlen erő lökte volna őket fel. Ezután mindenki hátrébb húzódik, a kisebb fák tövestől kifordulnak a helyükből, az ablakok sorra törnek ki, a kukák és a padok felborulnak, a járda betondarabjai a többi diák felé repülnek. Nagy sikítozás és kiabálás tör ki, mindenki elkezd rohanni, ahogy a kamerás is, és itt vége szakad a videónak.
Rápillantok Devinre, aki idegesen dobol az ujjaival és a pultot bámulja. Pete és Jézus csak csöndben nézi tovább a tévét, mindenki le van döbbenve vagy ideges, kivéve egy valakit... A tekintetem Ray-re vándorol, az egyik kezével a fülbevalóját piszkálja, de ezen kívül nem csinál mást, nem mutatja, hogy bármennyire érdekelné, úgy viselkedik, mintha ez egy teljesen normális dolog lenne.
Devin felpattan és kiviharzik, Ray fütyörészve követi.
- Ezt nem kellett volna a Síknak elrejteni? - kérdezi végül Jézus, megtörve a bárban uralkodó, általános csendet.
- Hát épp ez az - mondom halkan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése